Hiába javultunk fel a második félidőre, a fehérvári együttes került előnybe.
Nem lehet azt állítani, hogy különösebben rosszul kezdte volna a 9-12. helyért vívott párharc szerda délutáni nyitómeccsét az utóbbi bő három hétben tétlenségre kárhoztatott Dániel-gárda, hiszen Kalassai sorozatos találatainak köszönhetően az első játékrész derekán még 11–6-os hazai vezetést mutatott az eredményjelző tábla. Első (ám korántsem utolsó…) sorcseréjüket követően azonban igencsak megtört a mienk mindent elsöprőnek azért addig sem mondható lendülete: Glatzék a következő jó hat percben mezőnyből csupán egyszer találtak a gyűrűbe, mindezt pedig az övéi első tizennégy pontját magára vállaló Duric vezette DKKA többek között egy fordítást érő, 14–0-ás futással büntette. Ekkor megszerzett előnyét azután különösebb gond nélkül meg is őrizte, sőt a nagyszünetre immár tizenhárom egységnyire növelte a gólgyártásba szép fokozatosan a Simon-Góbi-Kuttor triót is bevonó fehérvári alakulat, miközben a sok hibával, lagymatagon kosarazgató együttesünk továbbra is hasztalan keresgélte a korán elvesztett fonalat (27–40).
A pihenőről visszatérve ugyanakkor mintha kezdett volna végre kigyógyulni az „álomkórból” csapatunk egynémely tagja, Kazy és a korábbiakhoz képest ezúttal kimondottan bőséges játéklehetőséghez jutó, s az irányában megnyilvánuló bizalmat alaposan meg is háláló Balázs például kiváltképp sokat tettek azért, hogy a harmadik periódus közepére mindössze öt pontra olvadjon a látogatók fórja. S noha 44–49-et követően a rutinos Szabó, s ezáltal újfent az akadémisták percei következtek, 56–66-os állás ide, vagy oda, a záró felvonást megelőzően a csata még egyáltalán nem tűnt eldöntöttnek. A végső szakaszt ritkán látható triplapárbaj vezette be: Balázs, Glatz és Prodanovics gyors egymásutánban négyszer, Simon és Szabó pedig háromszor varázsolták a játékszert a „messzeségből” a gyűrűbe. A véghajrába fordulva azután a mieink, a fordulatszámon még egyet srófolva, végső rohamra indultak, s Cserényi Martin találatával, illetve Kazy három duplájával az utolsó perc kezdetére 79–78-ra felzárkóztak. Sőt, labdájuk volt a vezetéshez, majd Szabó centerkosara után többször az egyenlítéssel is megpróbálkozhattak, dobásaik azonban (miként a szezon során oly’ sok alkalommal) a döntő pillanatokban rendre kimaradtak. Így azután a Krstic-legénység - a mérkőzés összképe alapján egyébként kétségtelenül megérdemelten - került előnybe az egyik fél második sikeréig tartó sorozatban, melynek következő összecsapását pénteken este hat órától rendezik a székesfehérvári MKOSZ Edzőközpontban.
NB I/B, Piros-csoport, 9-12. helyért, 1. mérkőzés
Salgótarjáni KSE – Dávid Kornél KA 78–81 (15–21, 12–19, 29–26, 22–15)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 50 néző, vezette: Domán, Marton, dr. Szűcs.
Salgótarján: Cserényi Marcell 5/3, Cserényi Martin 6, Kalassai 12/6, Hargitai 3/3, Ormai 3. Csere: Balázs 16/9, Kazy 14/6, Glatz 7/3, Karanfilovszki 2, Charlton, Prodanovics 10/6. Edző: Dániel Péter.
DKKA: Somogyfoki P. 1, Simon B. 17/12, Kuttor 6, Duric 25/3, Szabó Zs. 18/3. Csere: Büki B. 3/3, Debreczeny 2, Góbi 4/3, Keller V., Sándor D. Edző: Vladimir Krstic.
Az eredmény alakulása. 6. perc: 11–6, 9. perc: 11–20, 14. perc: 23–26, 18. perc: 25–35, 24. perc: 44–49, 28. perc: 48–62, 34. perc: 61–75, 38. perc: 74–76.
Dániel Péter: – Az első félidőben kellőképpen rozsdásan mozogtunk, meglátszott a csapaton, hogy három és fél hete nem volt mérkőzésünk. A fordulás után azért már nagyjából sikerült üzemi hőfokra pörögnünk és ebben az időszakban jóval eredményesebbé is vált a játékunk. Jó lehetőség volt ez a fiatalok számára, hiszen rendkívül értékes perceket tölthettek a parketten és nagyon sok biztató dolgot mutattak, ami mindenképpen pozitív a jövőre nézve. Szeretnénk még két mérkőzést játszani a fehérváriak ellen.
Vladimir Krstic: – Gratulálok csapatomnak, egy nagyon harcos mérkőzésen sikerült győznünk. Mindkét oldalon sokan jutottak játéklehetőséghez és a salgótarjániakat is mindenképpen dicséret illeti, hiszen a legvégéig küzdöttek. Várjuk a pénteki találkozót.
