Óriási elánnal kezdték a pár napja véget ért alapszakaszban azonos győzelem-vereség mutatóval záró csapatok a Piros csoportban maradásról döntő párharc szokatlan időpontban, hétfőn este rendezett nyitómeccsét, melynek felettébb mozgalmasan alakuló első húsz perce gyakorlatilag nyomokban sem tartalmazott védekezést. A látványos dobópárbajban tarjáni részről, ahogy az tulajdonképpen várható is volt, leginkább Douglas emelkedett ki, a Kaszásoknál pedig, meglepetésre, sokáig az a Balázsi vitte a prímet, aki ugyan elsődleges feladatát, a nagyszünetig 26 pontot termelő tengerentúli légiós limitálását egyáltalán nem tudta megoldani, cserébe támadásban olyan extrát hozott, amit gyaníthatóan vendégoldalon sem várt tőle senki. Főként az ő sorozatos tripláinak, valamint Armaghani centergóljainak köszönhetően az óbudaiak egészen az első játékrész hajrájáig különösebb gond nélkül tartották egálban a meccset, ám a kisszünet előtt, Kalassai és Douglas távoli kosaraival, a mieink egy szempillantás alatt nyolc pontra növelték a különbséget (31–23). Csakhogy ekkor az addig dobást sem hibázó Douglas pihenőt kapott, az indokoltnál talán némileg hosszabbra nyúlt távollétét kihasználva pedig a Gedei-legénység, egy Pollák és Martinez által levezényelt 16–4-es negyedzáró-negyednyitó futást bemutatva, fordítani tudott. A sárga-feketék egészen a félidő legvégéig meg is őrizték pár lépésnyi előnyüket, igaz Ormai és a visszatérő Douglas „kármentő” akciójának hála a felek közötti távolság a korábbi hatról a nagyszünetre egyetlen pontra csökkent (51–52).
A harmadik periódus álomszerűen kezdődött a mieink számára, s épp egy korábbi "kaszás", Kalassai Martin volt a siker(es negyedkezdés) egyik legfőbb kovácsa. Fiatal kosarasunk gyors egymásutánban négyszer is a félköríven túlról varázsolta be a játékszert egykori csapata gyűrűjébe, míg rajta kívül Douglas két, már-már védjegyének számító középtávoli tempógólt, Vas-Teplán egy szemfüles duplát, Karanfilovszki pedig egy méretes triplát tett be a közösbe. Ami ennél is fontosabb volt talán, hogy az addigi tessék-lássék maszatoláshoz képest a térfélcserét követően védekezésben is nagyságrendekkel aktívabbá, hatékonyabbá vált csapatunk, miáltal a fentiekben részletezett huszonegy pontra válaszul a játékrész első felében mindösszesen csak kilencet kasszíroztunk. Ennek köszönhetően a 25. percre, az este során először, több mint tízegységnyire nyílt már az a bizonyos olló, s 72–61-nél kezdett számunkra igencsak kedvező irányba fordulni a találkozó. Az utolsó kisszünetig hátralévő időben ráadásul a vendégek már csupán egyetlen újabb mezőnykosárral szaporították addigi termésüket, s a két együttes a rövid pihenőre végül 78-67-es SKSE-vezetéssel mehetett. Így azután hazai szempontból a záró tíz percben már leginkább ennek a különbségnek a menedzselése volt a feladat, amit tulajdonképpen gond nélkül meg is oldott a támadásban valamivel alacsonyabb csapásszámra váltó, ám hátul változatlanul jól záró Dániel-csapat. A rendkívül hasznosan játszó Ormai (Kalassai és Vas-Teplán után egy újabb ex-óbudai…) továbbra is szinte feltúrta a padlót, míg Váits és a változatosság kedvéért a mezőny legjobbjának bizonyuló, 38 pontos, 14 lepattanós (59-es VAL-mutató!) dupla-duplát szállító Douglas mindig a legjobbkor dobott be egy idegnyugtatót. A végjátékra ezáltal különösebb izgalom már nem is maradt, Hargitaiék a találkozó összképét figyelembe véve teljesen megérdemelten győzték le a „pengéiket” azért helyenként megvillantó Kaszásokat. Folytatás csütörtökön este hét órától a fővárosban!
