Egy győzelemmel biztosíthatjuk a pályaelőnyt a bennmaradásról döntő párharcra.
A Vasas Akadémia elleni múlt heti, fővárosi összecsapásán a vártnál könnyebben kapituláló együttesünk az NB I/B-s pontvadászat alapszakaszának huszonhatodik, utolsó fordulójában a legjobb nyolc közé kerülésért küzdő Ceglédi KE (8., 11-14) csapatát látja vendégül. A Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban vasárnap este hat órakor kezdődő találkozó kapcsán Dániel Péter vezetőedzővel beszélgettünk.
– Az előző hetekben mutatott produkciótól jócskán elmaradva, gyakorlatilag tükörsima vereséget szenvedtük a Vasas otthonában, egy olyan találkozón, melynek tulajdonképpen már csak a mi számunkra volt tétje. Mi lehet a magyarázat a vártnál jóval visszafogottabb teljesítményre?
– Sajnos most nem tudtunk felnőni a feladathoz a Vasas ellen. Még az első negyedben nagyjából tartottuk magunkat, hiszen annak ellenére meccsben voltunk, hogy öt, vagy hat büntetőt is mellédobtunk. A második negyed elején azután vétettünk néhány súlyos hibát, amiből nem tudtunk mentálisan kijönni. A második félidőt jól kezdtük, ott viszont a Vasas bedobott két nehéz triplát, ami végleg megpecsételte a sorsunkat.
– Az utolsó negyed elején pedig úgy tűnt, hogy különbségét tekintve is demoralizáló vereségnek nézünk elébe, ám az utolsó néhány percben legalább a szépítés összejött. Mekkora jelentősége van szerinted annak, hogy végül nem „agyonverve” jöttünk le a pályáról?
– Fontosnak tartom, mert legalább nem estünk szét totálisan, mint amire korábban már volt példa. Ennek ellenére az összkép természetesen negatív.
– Ezzel a vereséggel eldőlt, hogy a play-outot már biztosan nem kerülhetjük el, az viszont még nyitott kérdés, hogy mely rivális ellen és pályaelőnyből-, avagy pályahátrányból kell majd megvívnunk a bennmaradásról döntő pároscsatát. Megtennéd, hogy röviden felvázolod a lehetséges forgatókönyveket?
– A legfontosabb, hogy egy győzelemmel a hazai pálya előnyét mindenképp bebiztosítjuk. Az ellenfél kiléte múlik a többi mérkőzés kimenetelén is. Nem szabad semmivel foglalkoznunk, csakis azzal, hogy saját magunknak kivívjuk a pályaelőnyt vasárnap.
– Egy meglehetősen pikáns összecsapással zárul számunkra az alapszakasz, hiszen a többek között a Herendic-Dragasevics párost is felvonultató ceglédiek a decemberi odavágón NB I/B-s történetünk legsúlyosabb, hatvanötpontos vereségét mérték ránk, ráadásul ők voltak azok is, akik egy esztendővel korábban az utolsó pillanatban szorítottak ki minket a legjobb nyolc közül. Mi szükségeltetik ahhoz, hogy vasárnap este elégtételt tudjunk venni a fenti „sérelmekért”?
– Rátapintottál a lényegre. Hiszen, persze, fontos lesz a hazai pálya a play-outban, de nem konkrétan ez az egy meccs dönt a szezont hátralévő részéről. Itt a fő kérdés az, hogy a mérkőzést követően tükörbe tudunk-e nézni. Minden játékos, edző életében vannak mélypontok, hullámvölgyek. Nem létezik olyan sportoló, akire ne mértek volna még hatalmas verést. Mi Cegléden elszenvedtünk egy ilyet, a feladat adott: meg kell mutatnunk, hogy jó sportemberek vagyunk és fel tudunk állni a padlóról!
