Aktuális riválisunk a mezőny legfizikálisabb csapata, minden poszton erősek és gyorsak.
A jó erőkből álló fóti együttes ellen nagyszerű játékkal kivívott, fölényes győzelmét követően az NB I/B Piros csoportjának huszonnegyedik fordulójában a bajnoki címre törő Újbuda-MAFC (2., 20-3) otthonába látogat együttesünk. A Gabányi László Sportcsarnokban szombaton 17.30 órakor kezdődő összecsapás kapcsán vezetőedzőnkkel, Dániel Péterrel beszélgettünk.
– Két, viszonylag gyenge játékkal elveszített találkozót követően múlt szombaton nagyon kijött a lépés a csapatnak. Az előzmények ismeretében te számítottál ilyen remek produkcióra?
– Más felfogással készültünk erre a mérkőzésre. Az edzések minőségével eddig sem volt baj, viszont úgy tűnt, mintha az előző két mérkőzésre csak tessék-lássék módon érkeztünk volna meg. Majd feldobják a labdát, lesz valami. Majd folytatódik a meccs, lesz valami. Hiányzott a mérkőzést megelőző felkészülés, a tudatosság. A héten volt egy videózásunk is, melynek során kiemeltük a BKG ellen elkövetett hibák közül azokat, amiket a jövőben semmilyen körülmények között nem fogunk tolerálni. Ennek tudatában bíztam benne, hogy ilyen téren más lesz a Fót elleni összecsapás.
– A meccs után kiemelted, hogy a védekezéssel tudtuk megalapozni a sikert. Ezen a téren mindent megvalósítottak a srácok abból, amit eltervezetetek?
– A számok mellettünk szólnak, hiszen hetven pont alatt tartottuk ellenfelünket, amivel azért lehet mérkőzést nyerni. Tudtuk, hogy a fótiak erősen építenek a meghatározó játékosaik egyéni kvalitásaira. Kinney floaterei tarthatatlannak bizonyultak az első félidőben, viszont Markovicsot nagyon szépen limitáltuk egész végig és Juhos sem tudott olyan hatással lenni a mérkőzésre, mint amilyennel ő általában szokott.
– A remek védekezés persze önmagában aligha lett volna elegendő, hiszen hogy mást ne mondjunk, az őszi idegenbeli találkozón is hetven pont alatt tartottuk a fótiakat, ám annak az összecsapásnak mégis vereség lett a vége. Ezúttal viszont a hátsó stabilitás egy olyan eredményes, ráadásul helyenként kimondottan attraktív támadójátékkal párosult, ami azért nagyon ritka egy csapat életében. Edzői „praxisodban” előfordult már, hogy ilyen szinten minden összejöjjön egy mérkőzésen?
– Érdekes volt ez, hiszen a fótiaknak látszólag az volt a terve, hogy inkább a festéket védik, és nem annyira foglalkoznak a kinti dobásokkal. Nagyon sok üres dobóhelyzetünk volt már az első negyedben is és ez a folytatásban sem változott annak ellenére, hogy végig jól éltünk a lehetőségeinkkel. Arra, hogy edzősködésem során volt-e már hasonló mérkőzésem konkrétan nem emlékszem, ebben a szezonban mindenesetre talán ez volt az első ilyen alkalom.
– Mint ahogy a korábbi, gyengébben sikerült találkozókból, úgy nyilván ebből az összecsapásból sem érdemes azért túlságosan messzemenő következtetéseket levonni, mindenesetre egy ilyen „önbizalomfröccs” azért, gondolom, mindenképpen jól jött a MAFC és a Vasas elleni idegenbeli fellépések előtt.
– Pontosan, fontos, hogy most a földön maradjunk. Örültünk ennek a sikernek, de tudjuk, hogy nagyon nehéz összecsapások várnak ránk a folytatásban. Itt is van az első, a MAFC idegenben. Talán a bajnokság legnehezebb terepe ez. Bajnokesélyes csapat, jó formában, amerikai légióssal kiegészülve, ráadásul még nekik is minden győzelem számít, hiszen fontos nekik az alapszakaszelsőség megszerzése, így nem fér bele a botlás számukra, pláne nem hazai pályán.
– Az említett körülmények tudatában milyen mérkőzésre számítasz szombaton?
– Ahogy már az előző kérdésnél is boncolgattam, roppant nehéz mérkőzésre számítok. A MAFC a Piros csoport legfizikálisabb csapata, minden poszton nagyon, erősek és gyorsak. Rengeteg rádobással dolgoznak, mivel ipari mennyiségű labdát és támadó lepattanót szereznek. Fontos lesz ezen statisztikai mutatók limitálása és az, hogy „meccseljük” a riválisunk agresszivitását, fizikalitását.
