A sereghajtó után az egyik legfőbb bajnokaspiráns vendégeskedik Salgótarjánban.
Az alsóházi rivális Budafok elleni múlt szombati hazai győzelmét (90–79) követően az NB I/B-s bajnokság Piros-csoportjának hét végi, 19. fordulójában a holtversenyes éllovas Pécsi VSK-Veolia (2., 16-2) csapatát látja vendégül együttesünk. A Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban szombaton este hat órakor kezdődő összecsapás kapcsán Dániel Péter vezetőedzővel beszélgettünk.
– Fontos mérkőzést játszottunk múlt szombaton egy közvetlen riválissal, s mindent összevetve magabiztosan sikerült legyőztük a budafokiakat. Az eredmény nyilván önmagáért beszél, de játékban is sikerült mindent megvalósítania a csapatnak abból, amit előzetesen elképzeltél?
– Nagyrészt sikerült, hiszen a bajnokság egyik legponterősebb játékosát, az amerikai Swansont például nagyon szépen tudtuk limitálni. Ugyanakkor az ellenfél nehéztüzérei rendre betaláltak kintről és több olyan dobást is értékesítettek, amit bizony rossz védekezés eredményezett és előzött meg.
– A meccs utáni nyilatkozatodban kiemelted, hogy a harmadik negyedbeli hullámvölgyünk, melyet kihasználva a vendégek huszonkét pontról a záró tíz percre hétre jöttek vissza, elsősorban abból adódott, hogy olyan dolgokkal kezdtek el foglalkozni a játékosok, ami teljesen felesleges volt. Itt pontosan mire gondoltál, illetve hogyan lehetne az ehhez hasonló rövidzárlatokat a későbbiekben még inkább kiszűrni a játékunkból?
– Utólag átgondolva, illetve a felvételt visszanézve átértékeltem a történteket. Érdekes, hogy a harmadik negyed sikeredett a leggyengébbre, pedig talán ott voltunk a legközelebb ahhoz, hogy megtörjük ellenfelünket, hiszen sikerült a különbséget húsz pont fölé emelni, illetve tényleg jó ritmust találtunk a játékrész első felében. Az egyik vendégjátékos technikait kapott, ami annak ellenére, hogy nekünk kedvezett, megtörte a játékunk ritmusát. Ott mi is megálltunk egy pillanatra és megnyugodtunk, hogy nálunk a magabiztos előny, az ellenfél reklamál, vége a meccsnek. Nem így lett, de utólag talán nem is baj, mert ezáltal újra fókuszba kerültünk a záró etapra.
– Hazai pályán öt vereség után tudtunk ismét győzni, s az idény során először sikerült egymás után két meccset megnyerni. Ezek, különösen egy igen hosszúra nyúlt negatív időszakot követően, mindenképpen örvendetes dolgok, de mennyire lehet messzemenő következtetéseket levonni az utóbbi két találkozóból?
– Azt gondolom, hogy az eredmény mellett lehet más pozitívumokról is beszélni. Egyrészt megint nagyon jól sikerült a kezdésünk, másrészt elől-hátul egyre hatékonyabban, egyre gördülékenyebben funkcionálunk. A január eleje olyan szempontból nehéz volt, hogy Willt rohamtempóban kellett beépítenünk, de örülök, hogy ez is elindult a jó irányba.
– A tabellára tekintve azt láthatjuk, hogy továbbra is csak egy győzelemmel előzzük meg a sereghajtót, ugyanakkor a hetedik helyezett is csupán kettővel több sikerrel rendelkezik nálunk. Miként ítéled meg a mezőny második felének pillanatnyi erőviszonyait?
– Nem látok egyelőre tiszta erősorrendet ebben a régióban és megmondom őszintén nem is foglalkozom mostanában igazán ezzel. Nekünk jelenleg csak saját magunkkal kell törődnünk, hogy egyre jobb legyen a játék képe. Sok meccs van még hátra, nem szeretek ezen a téren számolgatni, matekozni.
– A hétvégén ismét idehaza lépünk pályára, azzal az „aprócska” különbséggel, hogy a sereghajtót követően ezúttal az egyik éllovast látjuk vendégül. Milyen tervekkel, reményekkel várod a PVSK elleni szombati találkozót?
– Igen, a PVSK nagyon jó erőkből áll, továbbra is az egyik, ha nem a legnagyobb esélyese a bajnokságnak. A mi célunk, feladatunk ezen a találkozón is az, hogy ismét fejlődjünk az előző héthez képest. Örömteli számomra, hogy újfent sokan kilátogattak a mérkőzésünkre. Bízom benne, hogy mind az eredményeinkkel, mind a mutatott játékunkkal rászolgálunk a folytatásban is a szurkolók figyelmére és egyre többen lesznek majd a nézőtéren!
