Hatalmasat küzdő csapatunk Csabák Balázs dudaszóra esett duplájával diadalmaskodott.
Rendkívül nyögvenyelősen kezdték az osztály felsőházába jutásról döntő összecsapást a tarjának, akiknek sorozatos bizonytalankodásait az első percekben egy 14–4-es rohammal büntette a saját közönsége előtt az idei szezonban bajnoki mérkőzésen még veretlen, alapszakaszgyőztes vásárhelyi gárda. Ughy Albert korai időkérését követően azonban előbb védekezésben, majd a nyitó periódus második felére immár támadásban is nagyon szépen összekapták magukat Herendicék, s a megszerzett labdákból több könnyű, lerohanásos kosarat is elérő piros-feketék az első rövid pihenőre korábbi, tizenhárom pontos hátrányukat egy híján el is tüntették (21–20). A második felvonás ráadásul ott folytatódott, ahol az előző abbamaradt, a teljesen elbizonytalanodó vendéglátók újabb öt percig képtelenek voltak a gyűrűbe találni, amit kihasználva a remeklő Joó, illetve a kispadról nagyszerűen beszálló Csabák-Boinitzer páros vezette tarjániak, 16–0-ás negyednyitó-negyedzáró futást produkálva, nem csak fordítottak, de nyolc egységgel el is húztak. Ám a félidő hajrája megint fordult a kocka, s főként Varga kiváló egyéni teljesítményének köszönhetően, a táv feléhez immár minimális hazai vezetéssel érkezett meg a két gárda (38–37).
Kapkodó játékkal, itt is, ott is elhibázott akciókkal indult a harmadik negyed, s bár a kosárcsendet jó három perc elteltével Joó törte meg, a folytatásban hat vásárhelyi pont következett. A Joó és Herendic kettő plusz egyes játékaival kisvártatva ismét egalizáló tarjániak mindazonáltal továbbra sem hagyták lerázni magukat, sőt, zsinórban tíz pontot jegyző horvát játékmesterük révén, többször minimális előnyhöz is jutottak. A kiegyenlített küzdelmet hozó játékrész ugyan a mieink számára rendkívül demoralizáló módon, Vargának a dudaszó pillanatában (vagy talán hajszálnyival azt követően) esett bravúros triplájával zárult, a végső etap elején az elől-hátul extra teljesítményt nyújtó Csabák, valamint a tőle némileg szokatlan módon távolról is igen veszélyes Herendic révén gyorsan visszaállt a „meccsnull” (58–58). Ezt követően azután még percekig fej-fej mellett lépegetett a két gárda, a hajrá viszont finoman fogalmazva sem kezdődött túl bíztatóan a piros-feketék számára. Nem volt elég ugyanis, hogy a Kosársuli egy végső, nagy erőfeszítéssel 73–65-re elhúzott, ráadásként még a mieink egyik legjobbja, Joó is kipontozódott. Csakhogy, mint kiderült, ezen az estén semmi sem volt, ami az Ughy-legénységet megtörhette, s a kritikus pillanatokban rendre előlépett valaki, aki a megakadni látszó szekeret tovább lendítette. Kovács Martin hármasával, Herendic ziccereivel és Boinitzer sikeres büntetődobásaival az SKSE a végjátékra kettő pontra zárkózott, sőt a lefújás előtt nem sokkal, Csabák parádés triplájával, immár 77–76-os vezetéshez jutott. A csarnokban vágni lehetett a feszültséget, amikor, Herendic sikeres büntetőjét, illetve Varga egyenlítő találatát követően a tarjániak utolsó akciójukhoz készülődtek. Az órán mindössze 1,7 másodperc maradt, ám Csabák Balázsnak ez a nyúlfarknyi idő is elég volt ahhoz, hogy megszerezze a győztes kosarat! S máris kezdetét vehette a fieszta, ami érthető és jogos, hisz’ az utóbbi évek sokszor csalódást keltő szereplései után csapatunk a fináléba-, s ezáltal az osztály felsőházába jutással végre egy igazán komoly és bravúros sikert aratott. Ráadásul az ünnepi tortára még a hab is rákerülhet, hisz’ ezek után a Baja elleni aranycsatában már tényleg bármi megtörténhet…
