Szerdán bajnoki-, vasárnap kupamérkőzést játszunk a cívisvárosban.

Különösen az utóbbi szezonok rivalizálásának köszönhetően ma már szinte klasszikus párosításnak számít egy-egy Debrecen – Salgótarján kosárderbi. Noha ezúttal „csupán” az élvonalba frissen feljutott DEAC tartalékgárdájával (Oláh Gábor utcai Sportcsarnok, szerda, 18 óra), valamint az NB II-es Príma SE II. együttesével (Gizella utca, vasárnap, 14.30 óra) mérjük össze tudásunkat, talán nem érdektelen visszatekinteni az utóbbi évtizedek, különösen vendégszempontból, emlékezetes hajdúsági portyáira – elsősorban az NB I/B-s bajnoki találkozókra koncentrálva.

Az első (két) látogatás

Az 1992/1993-as pontvadászat hatodik fordulójában a felsőházba kerülést megcélzó tarjáni gárda az előző idényben még az A-csoportban vitézkedő, s az azonnali visszajutást zászlajára tűző Debreceni SI ellenében játszotta első NB I/B-s bajnokiját a cívisvárosban. Tatár István, a listavezető SKK edzője a rangadón nem számíthatott a lábsérüléssel bajlódó Földesi Zoltánra, így legénységét a Borók, Farkas, Molnár, Radonjics, Hivrenko ötössel küldte csatába. 

A nagy tétnek megfelelően ideges játékkal teltek az első percek, s a kosárgyártás a folytatásban is csak módjával indult be. Vendégoldalon különösen Molnár Péter jeleskedett, aki amellett, hogy remekül semlegesítette a hajdúságiak válogatott kapitányát, az edzőként később Salgótarjánban is megforduló Walke Károlyt, a kosárszerzésben is élen járt. A gólszegény első játékrész végül, a szintén jó napot kifogó Farkas Attila kései triplájának köszönhetően, 34–33-as SKK vezetéssel zárult – no meg egy sajnálatos sérüléssel: a remeklő Molnár egy, a fejére mért, jókora ütéstől kisebb agyrázkódást szenvedett. A helyére beálló Tóth Ádámnak a fordulás után már jóval kevésbé sikerült kikapcsolnia a végül 28 pontig jutó Walkét, ráadásul a tarjániak dobóformájában sem állt be túl nagy javulás – sőt! Így aztán 50–49-et követően a debreceniek szép fokozatosan elléptek, s végül 15 ponttal győzték le a hajrában az egyébként is sérülten játszó Farkast is elveszítő ellenfelüket.

A két gárda az alapszakaszt (melynek visszavágó körében a DSI Salgótarjánban is nyerni tudott 100–87-re) követően egyaránt a feljutásért játszhatott, ám míg Ráthonyi Tamás alakulata sikerrel vette az akadályokat, a mieinknek nem jött össze a bravúr. Az idény végén a Magyar Kupában is összecsaptak egymással a felek, s bár a legjobb nyolc közé jutásról döntő párharc első, debreceni felvonásán sokáig jól tartották magukat a Borók-Farkas duó vezette látogatók, a finis, miként a bajnoki találkozón, ezúttal is a hazaiaké volt. A 90–74-es vereség után pedig már hiába nyertek Radonjicsék odahaza 81–76-ra, a DSI jutott a negyeddöntőbe.

NB I, B-csoport, alapszakasz (1992. október 18.)

Debreceni SI – SKK 78–63 (33–34)

Debrecen, Hódos Imre Sportcsarnok, 400 néző, vezette: Bukta, Gerda. Debrecen: Walke 28, Boros G. 11/9, Filjuskin 13, Senánszky 9, dr. Ónodi-Szűcs Z. 15/9. Csere: Shirian 2, Szekeres. Edző: Ráthonyi Tamás. SKK: Borók 11/3, Farkas 12/12, Molnár 13, Radonjics 16, Hivrenko 7. Csere: Tóth Á. 4. Edző: Tatár István. Az eredmény alakulása. 5. p.: 8–4, 9. p.: 8–14, 14. p.: 18–24, 17. p.: 31–24, 24. p.: 44–39, 28. p.: 50–49, 35. p.: 68–56. Kipontozódott: dr. Ónodi-Szűcs és Farkas a 39. percben.

Magyar Kupa, nyolcaddöntő, 1. mérkőzés (1993. május 6.)

Debreceni SI – SKK 90–74 (38–32)

Debrecen, Hódos Imre Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Valovics, Görgényi. Debrecen: Walke 30/9, Szekeres 16, Filjuskin 11, Senánszky 4, dr. Ónodi-Szűcs 11/6. Csere: Shirian 18, Nagy Á. Edző: Ráthonyi Tamás. SKK: Földesi 8, Borók 26/6, Farkas 23/15, Radonjics 4, Hivrenko 5. Csere: Tóth Á. 8, Magyar. Edző: Tatár István.

 

1992 

Az első győzelem

A tarjáni gárda első NB I/B-s debreceni győzelme az előbbiekben felidézett premiert követően több mint tíz esztendőt váratott magára. A GloboNet-Fekete Sasok együttese, az immár edzőként ténykedő Farkas Attila vezetésével a 2002/2003-as idény alapszakaszát remekül kezdte, így december elején a Piros-csoport listavezetőjeként utazhatott Debrecenbe. Bár az élvonalbeli Vadkakasok fiókcsapatának számító és több, az A-csoportban is számításba vett fiatalt bevető Debreceni Egyetem elleni fellépés nem ígérkezett sétagaloppnak, a mieink hamar vendéglátóik tudomására hozták: itt csak egyetlen eredmény az elfogadható számukra. A debreceniek kezdettől fogva képtelenek voltak tartani a Sasok két középjátékosát, Hartvich Tamást és Jozef Váleket, akik kettesben a csapat első félidőben szerzett negyvenkét egységéből harminckettőt termeltek. Bár a nagyszünet előtt a vendéglátók kicsit közelebb lopóztak, a fordulást követően megint gyorsan gyarapodni kezdett a tarjániak fórja. A látogatók a negyedik felvonás elején már huszonhattal is vezettek, ám ekkor apró porszem került az addig precízen működő tarjáni gépezetbe, amit a házigazdák, egy 17–2-es rohammal büntettek. Csakhogy az játékidő még a tarjániak előnyénél is gyorsabban fogyott, ráadásul mire az egyetemisták igazán belelkesülhettek volna Ughy két villámgyors triplával, valamint két büntetővel végleg szertefoszlatta az amúgy is haloványan pislákoló hazai reményeket. A legvégén a sorsukba beletörődő egyetemistáknak a kegyelemdöfést Válek adta meg egy palánkszaggató zsákolással, amivel egyszersmind fel is tette a koronát önmaga és együttese produkciójára.

– Előzetesen tartottam ettől a találkozótól, de úgy gondolom, hogy fegyelmezett, okos játékkal sikerült győznünk. Két centerünk ismét nagyon jó teljesítményt nyújtott és a kicsik is felnőttek a feladathoz. Amennyiben pénteken vissza tudunk vágni a Tiszaújvárosnak, úgy az első helyen zárhatjuk az évet – értékelt a lefújást követően Farkas Attila, akinek bár rövid távú reményei valóra váltak, a bajnokság egészére kitűzött céljától, ötödik helyével, végül elmaradt a következő évet már Egerben kezdő alakulata.

NB I/B, alapszakasz, Piros-csoport (2002. december 8.)

Debreceni Egyetem KE – GloboNet-Fekete Sasok 72–91 (16–23, 20–19, 14–27, 22–22)

Debrecen, DEAC-csarnok, 50 néző, vezette: Balogh L., Csősz. DEKE: Kurinczky 8, Lakatos 7/3, Simon N. 13, Boros 11/3, Bojtár 6. Csere: Kormos 7/3, el-Safadi, KOVÁCS IMRE 16/12, Kovács István 4. Edző: Sarkadi Ferenc. Salgótarján: UGHY 20/12, Kollár 6, Böszörményi 8, HARTVICH 21, VÁLEK 31/6. Csere: Major 5, Tiba. Edző: Farkas Attila. Az eredmény alakulása. 5. perc: 6–10, 8. perc: 13–18, 14. perc: 20–32, 17. perc: 28–40, 22. perc: 41–48, 26. perc: 46–62, 32. perc: 50–76, 36. perc: 67–78. Kipontozódott: Böszörményi a 35. percben.

 

2003 

A debreceni „csoda”

Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, múltidéző összeállításunkat egy élvonalbeli összecsapással folytatjuk: a 2010/2011. évi A-csoportos pontvadászat két legzsengébb csapata, az addigi tizenhétből egyet nyerő (azt is épp Salgótarjánban…) Factum Sport, illetve a mind a tizenhat korábbi mérkőzését elveszítő Konecranes-Salgótarján a bennmaradás szempontjából sorsdöntő jelentőségű alapszakasz találkozót vívtak 2011 februárjában.

Szép számú szurkolójuk nagy örömére valóságos villámrajtot vettek az alsóházi rangadón a Vavra-Koma centerduó vezette tarjániak, ám a mienk kezdeti előnyét a Langford-Mekongo-Boros hármas az első kisszünetre ledolgozta. A rövid pihenő után azonban ismét távolodni kezdett a Mays és Koma kosaraira alapozott 12–3-as rohammal nyitó SKSE, igaz 29–38 után megint a Factum percei következtek. A főként a kameruni Mekongo eredményességére építő házigazdák riválisuk gyatra védekezését rendre könnyű kosarakkal büntették, így hiába szórták a triplákat hatvan százalékkal Sebőkék, végül minimális hátránnyal zárták a játékrészt (49–48). A harmadik negyed elején jobbára pár pontos tarjáni vezetéssel lépegettek a felek, a találkozó utolsó harmadába fordulva viszont a nagyszerű napot kifogó Mekongo-Boros-Langford „triumvirátus” 69–64-es vezetéshez jutatta a debrecenieket. A gigászi csata az utolsó negyedben is változatlan hevességgel folytatódott, s miközben a felek támadásról-támadásra ragadták ki egymás kezéből a vezetés, a csarnokban szinte vágni lehetett a feszültséget. Tarjáni oldalon az addig meglehetősen visszafogott Rodgers a lehető legjobbkor rázta meg magát, ám hiába szórta az amerikai karmester rendületlenül a kosarakat és osztogatta a főként Koma által pontokra váltott gólpasszokat, a Mekongo vezette vendéglátóknak mindig megvolt a maguk válasza a vendégtalálatokra. A leírhatatlan izgalmakat tartogató végjátékban azután hazai részről előbb Langford, majd Mekongo is begyűjtötte ötödik hibáját, mégis úgy tűnt a négyből négy büntetőt értékesítő Boros a debrecenieket tereli a győzelmi ösvényre (92–89 alig fél perccel a lefújás előtt). A végső szó azonban a sokadik nagyszerű betörését is kosárral és kiharcolt személyi hibával záró Rodgersé volt, aki biztos kézzel értékesített szabaddobásával az utolsó pillanatokban döntetlenre mentette a derbit. A hosszabbítás első kosarát Mondzinger dobta, ám Sebők és Hartvich gyorsan fordítottak, s bár a hibátlanul büntetőző Balogh a hátralévő időben még kétszer is egyenlíteni tudott, Rodgers ziccere, valamint a ráadásra beszálló Kiss Károly remek középtávoli tempója a „győzelemre ítélt” tarjáni együttes javára döntötte el a rangadó minősítésre egyértelműen rászolgáló találkozót.   

– Csodát tettünk, óriási küzdelemben sikerült nyernünk. Köszönöm minden játékosomnak a hozzáállását. Győzelmünkkel visszahoztuk a reményt! – lelkendezett a mieink egyetlen idegenben kivívott élvonalbeli sikerét követően Kovács Nándor, a gárda edzője. Sajnálatos módon az idény végén már jóval kevesebb ok volt az örömre, az SKSE ugyanis a rájátszásra megtáltosodó hajdúságiaktól négy győzelemmel lemaradva az élvonal utolsó helyén végzett.

NB I/A, alapszakasz (2011.02.02.)

Factum Sport Debrecen – Konecranes-Salgótarján 100–102 (26–26, 23–22, 24–22, 19–22, 8–10) - hosszabbítás után

Debrecen, Oláh Gábor utcai sportcsarnok, 500 néző, vezette: dr. Valovics I., Király L., Bognár T. Debrecen: BOROS 16/3, SINGLETARY 16, MEKONGO 30/3, Kovács I., LANGFORD 19. Csere: BALOGH A. 16, Mondzinger 3, Máté, Tóth G., Lajsz, Kádár. Edző: Ráthonyi Tamás. Salgótarján: RODGERS 22, Mays 12/9, Kocsis 3/3, KOMA 25, VAVRA 19/6. Csere: SEBŐK 15/9, Hartvich 4, Kiss K. 2. Edző: Kovács Nándor. Az eredmény alakulása. 4. perc: 6–10, 8. perc: 18–25, 14. perc: 29–38, 19. perc: 45–44, 24, perc: 55–55, 28. perc: 67–64, 34. perc: 77–78, 37. perc: 85–82, 40. perc: 92–89, 42. perc: 94–96, 44. perc: 98–98. Kipontozódott: Máté (29.), Kovács I. (38.), Langford (38.), Mekongo (39.), Koma (40.), Singletary (41.), Hartvich (43.), Sebők (45.).

 

2011 

A legfölényesebb győzelem

A hatos győzelmi sorozattal a hátuk mögött pályára lépő címvédő tarjániak 2013 januári cívisvárosi fellépésük alkalmával nem számíthattak a két csapat nem sokkal korábban lejátszott Hepp Kupa találkozóját (2012.12.08.: Debreceni EAC – Konecranes-Salgótarjáni KSE 71–96) követően, a debreceniek hathatós közreműködésével eltiltott Kiss Károly és Surmann Gábor játékára, ám utóbbi tény nemhogy megingatta volna, csak még nagyobb erőbedobásra sarkallta a Dániel-tanítványokat.

A nyitó percekre jellemző ész nélküli rohanást követően a tarjániaknak sikerült hamarabb lehiggadniuk, s a főként Sebők és Godena, majd később Likár és Hartvich révén eredményes SKSE vezetése a folytatásban hat-nyolc pont körül állandósult. A második felvonás elején, közepén ugyan a zsinórban négy triplát bevágó debreceniek 19–31-ről villámgyorsan 31–33-ra alakították az állást, ám mielőtt tényleg elhihették volna, hogy ezen az estén bármi keresnivalójuk lehet, egy Gorszkij és Ughy által összehozott 15–2-es vendégsorozat, rövid szárnyalás után, máris visszarángatta a földre a hazai együttest (35–50). A fordulást követően Surmann Péter hatékony és ponterős irányítójátékának, illetve Likár megbízható centermunkájának hála hamar húsz pont fölé nőtt a feleket elválasztó távolság. Miközben a nem csak erőben, de technikai képzettségben, s helyenként sebességben is ellenfele fölé kerekedő tarjáni gárda többnyire játszi könnyedséggel termelte a kosarakat, az egyetemisták erejéből csupán apróbb felvillanásokra futotta. Noha a záró felvonás elején a különbség már a harminc pontot is meghaladta, az eltilt(at)ott társaikért is hajtó piros-feketék a hátralévő időben sem vették le a lábukat a gázpedálról, sőt a hajrában csak még inkább beletapostak. Remek napot kifogó centersora (a Godena-Hartvich-Likár trió hármasban 56 pontot és 34 lepattanót jegyzett) vezetésével búcsúzóul egy 23–6-os futást bemutató SKSE végül, jócskán száz fölött termelve, kiütéses sikerrel zárta a hajdúsági „bosszúhadjáratot”.

– Először a mérkőzésről. Azt gondolom, hogy játékosaink megint tanúbizonyságot tettek sportemberi nagyságukról azzal, hogy egy szó nélkül, csak a játékkal foglalkozva, megalázó vereséget mértek az ellenfélre. Nem a játékról. Igazság szerint elég lenne megint egy klasszikust idéznem ezzel a debreceni csapattal kapcsolatban. Moldova György után szabadon, ők annyit számítanak a magyar kosárlabdában, mint az 1936-os naptáron a légypiszok – mint ne mondjunk, Dániel Tamás tarjáni edző nyilatkozata nem mélyítette tovább a Tarján-Debrecen barátságot…

NB I/B, Keleti csoport (2013. január 27.)

Debreceni EAC – Konecranes-Salgótarjáni KSE 69–116 (17–25, 18–25, 18–32, 16–34)

Debrecen, Debreceni Egyetem OEC sportcsarnok, 50 néző, vezette: Gál J., Fodor A., Gergely Cs. DEAC: Nagy Botond 21/6, Gál B. 12/6, Bács 2, BALOGH A. 19/3, Marosi 2. Csere: Nagy Benedek 6/6, Szarka 5/3, Szendrei, Lőrincz 2, Urbán. Edző: dr. Nagy Ágoston. Salgótarján: SURMANN P. 21/3, Ughy 11/3, SEBŐK 14, Gorszkij 10/6, GODENA 21. Csere: LIKÁR 16, Hartvich 19, Szabó Z. 2, Dániel P. 2, Sári M. Edző: Dániel Tamás. Az eredmény alakulása. 4. perc: 2–6, 8. perc: 13–20, 15. perc: 31–33, 18. perc: 33–48, 24. perc: 42–67, 28. perc: 51–73, 34. perc: 61–93, 38. perc: 63–110. Kipontozódott: Szendrei (37.), Lőrincz (38.), Gál B. (40.), Ughy (40.).

 

2013 1 

A legpaprikásabb összecsapás

A 2013/2014-es idényben mind az amúgy is ígéretes magjukat – az élvonalbeli búcsúját követően megszűnt – Factum Sport számos játékosával megerősítő debreceniek, mind az előző évi, ezüstérmes csapatukat szinte teljes egészében lecserélő piros-feketék a legjobb négybe jutást célozták meg, így összecsapásuk már egyértelműen a rangadók sorába emelkedett.

Az októberi, hajdúsági randevút sokkal jobban kezdték a vendégek, akik a csapata első tizenöt pontjából kilencet magára vállaló Gorszkij vezetésével a feldobást követően hamar faképnél hagyták sokat hibázó ellenfelüket (17–30). Bár a második felvonásban már a többek között egy 8–0-s és egy 8–2-es rohamot is kivágó házigazdák is komolyabb életjeleket mutattak, a mienk Tanács és Sebők ziccereivel, illetve Borszéki és Schéda tripláival a feszült hangulatú, rengeteg – részben megtorlatlanul maradt – szabálytalansággal, reklamálással tarkított játékrész lefújására megint komolyabb előnyhöz jutottak (49–57). A fordulást követően a tanári játékot bemutató Gorszkij vette a hátára a védekezését is valamennyire ráncba szedő tarjáni csapatot, melynek előnye a harmadik periódus java részében tíz egység környékén állandósult. A továbbra is igen feszült légkörben zajló összecsapás állása azután a záró felvonás elején 70–75-re módosult, igaz a kiválóan kosárlabdázó Tanács-Sebők páros villámgyorsan elhárította az utolsó komolyabb DEAC-rohamot (78–94). Mivel a derbi ezáltal már a végjáték előtt eldőlt, a jelenlevők méltán gondolhatták, hogy különösebb izgalmakban már aligha lesz részünk – ám, mint kiderült, a mérkőzés végkimenetele szempontjából tulajdonképpen tét nélküli utolsó perc is tartogatott egy nem is akármilyen eseményt. Történt ugyanis, hogy egy elhibázott debreceni támadást követően Sebők készült előrelendülni, amikor az egész találkozón roppant vehemensen, helyenként a sportszerűség határát is átlépve kosárlabdázó Kaluha nemes egyszerűséggel „bodicsekelte” őt, majd mindketten a földre huppantak. Ekkor érkezett a helyszínre Tanács Attila, aki felugorva mellbe rúgta a hazai játékost (aki jelenleg csapattársa Szigetszentmiklóson…). A következő pillanatban a teljes debreceni kispad, valamint tucatnyi drukker tódult a pályára, hogy elégtételt vegyen a vendégcenteren. Hosszú percekbe telt mire valamelyest helyreállt a rend, s miután a kiállított tarjánit két „rendezőnek tűnő egyén” az öltözőbe kísérte, a játékidőből hátralévő utolsó néhány másodperc is lepöröghetett.

Ez a találkozó így végül, sajnálatos módon, nem az SKSE jó játékáról és magabiztos győzelméről maradt emlékezetes, a szezon többi része pedig tarjáni szempontból kifejezetten feledhetőre sikeredett: Kis Sándor legénysége csupán az NB I/B-s bajnokság tizennegyedik helyét kaparintotta meg.

NB I/B, Keleti csoport (2013.10.20.)

Debreceni EAC – Konecranes-Salgótarjáni KSE 89–99 (17–30, 32–27, 16–18, 24–24)

Debrecen, Debreceni Egyetem OEC-csarnok, 150 néző, vezette: Gál J., Rácz Zs., Bogárdi. Debrecen: NAGY BOTOND 32/12, Kaluha 17/6, Balogh A. 6, Takács D. 10, Vas V. 6. Csere: Nagy Benedek 3/3, KOVÁCS I. 8, Boldizsár 2, Pék 3/3, Reizer 2. Edző: dr. Nagy Ágoston. Salgótarján: Krasznai 9/3, SEBŐK 21/3, Schéda 12/6, GORSZKIJ 25/3, Tanács 22/3. Csere: Czuprák, Mitics 2, Borszéki 8/6. Edző: Kis Sándor. Az eredmény alakulása. 4. perc: 4–13, 8. perc: 15–26, 15. perc: 28–34, 18. perc: 43–50, 24. perc: 57–64, 28. perc: 61–73, 34. perc: 74–86, 38. perc: 82–97. Kipontozódott: Boldizsár (34.), Takács D. (36.), Kaluha (40.). Kiállítva: Tanács (40.).

 

2013 2 

A leghihetetlenebb fordítás

A 2015-2016-os idény keleti pontvadászatának végső sorrendjét nagyban befolyásoló 2016 márciusi szuperrangadó első felvonásában fej-fej mellett, váltott vezetéssel araszolt a két alakulat, debreceni oldalon főként Patkovics, míg vendégrészről Madár és Schéda termelte a kosarakat. A kisszünetet követően azután érthetetlen zavar támadt az SKSE soraiban, amit egy 17–3-as szériával büntettek a 44–31-es félidei vezetésüket ekkor megalapozó hazaiak. A nagyszünet után érezhetően egy lényegesen feltüzeltebb tarjáni csapat futott ki a pályára, ám hiába csökkentette hátrányát többször is tíz alá Czigler László legénysége, a DEAC-nak, Nagy Botond távoli és Patkovics közeli találatainak hála, az utolsó rövid pihenő előtt újfent sikerült komolyabban ellépnie. A harmadik felvonás végre ráadásul a piros-feketék szempontból demoralizálóbban nem is alakulhatott volna, a mieink pontatlan indítását lefülelő Erdei ugyanis a dudaszó pillatatában a félpályáról varázsolta a játékszert csont nélkül a kosárba... Az így kialakult tizenhárom pontos különbséget a negyedik negyed elején azután a nagyszerű dobóformába lendülő Nagy Botond újabb két lélekromboló távoli bombája még tovább tágította, s a 35. percben vélhetően nem sokan gondoltak arra, hogy 82–66-ról még lehet visszaút az SKSE számára.  A kevesek egyike kétségtelenül az extraklasszis teljesítménnyel kirukkoló Schéda Martin (36 pont 6/9-es triplázással, 10 lepattanó, 4 labdaszerzés, 5 gólpassz, 51-es teljesítményindex) volt, aki zsinórban beszórt három trojkával fújt az övéinek végső riadót. A mozgékony zónavédekezésükkel a hazaiakat valósággal megbénító tarjániak meg is indították utolsó, mindenre elszánt rohamukat, s a kivédekezett támadásokat követően Schéda és Madár kosaraival lépésről lépésre dolgozták le hátrányukat. A hajrában összesűrűsödtek az izgalmak: fél perccel a dudaszó előtt Tutus egalizált, igaz Kovács Imre centertalálatával azonmód visszaragadták a vezetést az egyetemisták, mivel pedig a túloldalon Madár közelről rontott, 89–87-nél Gál Balázs a győzelemért dobhatott. A hazaiak fiatal hátvédje azonban mindkét büntetőjét elhibázta, nem úgy a Kovács Imre által picit érthetetlenül lefaultolt „aranykezű” Schéda, aminek következtében végül hosszabbításba torkollott a két bajnokaspiráns rangadóhoz illő csatája.

A ráadást Helmeczi kosara nyitotta, s bár erre még meg tudott felelni a házigazda, az extázisban játszó, a labdaszerzéseket követő villámgyors ellencsapásait, Helmeczi és Szabó Domokos révén, rendre könnyű ziccerekkel befejező tarjániak következő tizenhárom pontjára már képtelen volt érdemben válaszolni a teljesen összeroskadó debreceni gárda. A mérkőzés nagyobb részében visszafogottabban teljesítő, viszont a végjátékban hatalmas lelkierőről tanúbizonyságot tévő SKSE így sorrendben tízedik győzelmét is megszerezte, s végül a Keleti csoport első helyén végzett.

NB I/B, Keleti csoport (2016.03.12.)

Debreceni EAC – Konecranes-Salgótarjáni KSE 94–104 (22–19, 22–12, 26–26, 19–32, 5–15) - hosszabbítás után

Debrecen, Oláh Gábor utcai Sportcsarnok, 300 néző, vezette: Vida, Gyuris, Goda. Debrecen: Nagy Benedek 10/6, NAGY BOTOND 17/12, Pék 7/3, PATKOVICS 23, Kovács I. 12. Csere: Gál B. 2, ERDEI 11/6, Vas V. 8, Kiss L. 4, Lippai. Edző: dr. Nagy Ágoston. Salgótarján: Helmeczi 8, Dániel P. 3, MADÁR 15/6, SCHÉDA 36/18, Tutus 12. Csere: SZABÓ D. 13/3, SÖMENEK 10, Varga M. 2, Oluic 3/3, Béres D. 2. Edző: Czigler László. Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–10, 8. perc: 18–17, 14. perc: 30–25, 18. perc: 34–27, 24. perc: 48–41, 28. perc: 60–49, 34. perc: 80–64, 38. perc: 87–80, 42. perc: 91–93, 44. perc: 91–100. Kipontozódott: Varga M. (19.), Kovács I. (45.), Patkovics (45.).

 

2016 

A felek további NB I/B-s bajnoki találkozói, illetve kupamérkőzései Debrecenben

2000.12.01.: HospNet Vadkakasok – KNC-Fekete Sasok 89–67

2002.01.13.: Debreceni Egyetem – KNC-Fekete Sasok 87–70

2008.10.31.: Debreceni Egyetem II. – Wamsler SE-Salgótarján 68–89 (Magyar Kupa, 2. forduló)

2009.03.22.: Debreceni EKE II. – Wamsler SE-Salgótarján 90–103

2011.10.01.: DEAC – Konecranes-SKSE 79–96

2012.12.08.: DEAC – Konecranes-SKSE 71–96 (Hepp Kupa, nyolcaddöntő)

2015.03.29.: DEAC – Konecranes-SKSE 84–80

2015.05.17.: DEAC – Konecranes-SKSE 72–63

2015.12.12.: DEAC – Konecranes-SKSE 83–66 (Hepp Kupa, negyeddöntő)

2016.12.16.: DEAC – SKSE 95–54

Következő mérkőzés

MEAFC-Peka Bau / Debreceni EAC U23

Salgótarjáni KSE

Időpont később

Salgótarjáni KSE (2023/2024)

SKSE... több, mint kosárlabda! Mert Salgótarján megérdemli!

Legutóbbi cikkek

Kapcsolat

Cím: 3100 Salgótarján
Mártírok út 1.

Mobil: +36 70 366 9127

Email: .