„Ha a tűz, az akarat megmarad, akkor tudunk nyerni Buda-fokon is.”

Nagyszerű hétközi sikerével kiegyenlítette a Zöld-csoport elődöntőjének állását Ughy Albert legénysége, amely a párharc mindet eldöntő összecsapását vasárnap játssza Budafokon. A Promontor utcai sportcsarnokban este hat órakor kezdődő derbi kapcsán Dániel Tamás klubmenedzserrel beszélgettünk.

– Tudom, nagyképűen fog hangzani, de ezt mi így terveztük – tekintett vissza kezdésként a mieink 85–54-es győzelmével zárult második találkozóra a sportvezető. – Egyrészről tudjuk, hogy mennyi van a csapatban, tudjuk, hogy sokkal erősebbek vagyunk állományban, mint bárki a mezőnyben, de egyszerűen még nem sikerült a sok jó játékosból igazán csapatot formálni. Én azt mondtam a budafoki vereség után Ughy Albertnek, hogy a terhet nemcsak egy-két úgymond húzójátékosra kell tenni, hanem az egész csapatra. Akkor fogunk tudni nyerni, akkor leszünk eredményesek, ha mindenki hozzátesz valamit a siker érdekében. Ezért fölforgattuk a kezdőt, finomítottunk a védekezésen és talán egy kicsit rugalmasabban tudtunk reagálni az ellenfél lépéseire, illetve egy folyamatos megtervezett, de nyilván a meccs menetét követő rotációt alkalmaztunk, amivel elértük azt, hogy kilenc ember állandóan harcra kész állapotban volt. Persze mindez nem ért volna semmit, ha a fiúk nem úgy állnak hozzá. De úgy álltak, mert ők is tudják, hogy ami eddig kijött belőlünk, az a töredéke annak, ami valójában bennünk van. Persze nekik sem mindegy, hogy végül is hogy szerepel az a társaság, aminek ők is tagjai, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a megítélésük. De talán most ez ennél is több volt, mert olyan belső értékeket láttam megnyilvánulni egy-egy játékosunkban, amiről csak sejteni lehetett, hogy van. Aki pályára lépett megszakadt, úgy védekezett, úgy koncentrált, ahogy kellett, aki meg a padon ült, az alig várta, hogy mehessen a csatába. Így ennek az összecsapásnak nem is lehetett más a vége, mint egy ilyen megsemmisítő különbségű győzelem.

– Mondja meg őszintén, a vesztes odavágót követően számított ennyire meggyőző teljesítményre?

– A múlt pénteki vereség után én azt mondtam a fiúknak, hogy semmi gond, ezt együtt szúrtuk el, együtt fogjuk kijavítani. És szerdán nem egy, hanem harmincegy ponttal kell nyernünk. Az, hogy ez tényleg így történt, nyilván a véletlen műve, de azért jól hangzik. Kétszer találkoztunk az alapszakaszban a Budafokkal, mindkétszer kikaptunk és alul maradtunk az elődöntő első mérkőzésén is. Egy lehetőségünk volt, hogy visszajöjjünk a párharcba, ha úgy nyerünk, hogy szinte le se találnak a pályáról. Én láttam a levonuló budafokiak arcát, ami sok mindent tükrözött, de a felhőtlen boldogság, az önbizalom egy pici jelét sem véltem ott felfedezni. Így, ha nem is léptünk elő favorittá, azt mindenképpen elértük, hogy legalább ugyanannyi esélyünk van a harmadik meccsen, mint ellenfelünknek.

– A szerdai játékkal semmi sem tűnik lehetetlennek, de vajon megismételhető az a produkció?

– A hétközi meccs után azt kértem a fiúktól, hogy ne adják ki az örömüket, maradjon bennük az a feszültség, ami egy ilyen mérkőzés után felgyülemlik a játékosokban, edzőkben, vezetőkben és dolgozzunk úgy ebben a néhány napban, hogy mind fizikailag, mind taktikailag, mind pedig leginkább fejben csúcsformában legyünk. Az a találkozó különbözni fog az összes eddigitől, de ha a tűz, az akarat és az önbizalmunkból fakadó magabiztosság megmarad, akkor tudunk nyerni Budafokon is. Semmivel, de tényleg semmivel nem szabad foglalkoznunk, csak a játékra kell koncentrálni és meglehet az a siker, amelyért elindultunk tavaly nyáron ezen az úton. A párharcon kívül, a döntőbe jutáson kívül a legnagyobb tétje a meccsnek, hogy följebb tudunk-e lépni az úgynevezett Piros-csoportba, vagy brusztolnunk kell még egy évet a gyengébbik mezőnyben. Mivel egyértelmű, hogy néhány éven belül ismét topcsapatot szeretnénk csinálni Salgótarjánban, a szándékunk természetesen az, hogy följebb lépjünk. Ez a legfontosabb, amit most meg kell oldanunk és úgy gondolom, hogy a kezünkben van a döntés. Lesznek befolyásoló tényezők, de ezekkel nem szabad foglalkoznunk. Természetesen győzni megyünk Budafokra és ezt valahogy meg kell oldanunk.